Szép napot!

Rég voltam.
Nagyon mozgalmas, sokszor szomorú, várakozásokal teli volt az elmúlt pár hónap.
A férjemnél február elején gyomor daganatot diagnosztizáltak. Úgyvolt minnél előbb meg kell műteni, amit mi is nagyon szorgalmaztunk. Nagyon rossz helyen alakult ki, mert csak a teljes gyomor eltávolítással lehetett megműteni. A Szent István Kórházban februártól áprilisig kellett várni, hogy legyen intenzív ágy. Húzták-halasztották, többször előkészítették a műtétre de mindíg közbejött egy sűrgősebb beteg, míg végre áprilisban megoperálták, teljes gyomor és lép eltávolítással. Az intenzív osztályon 3 napot töltött, majd pár hét lábadozás után hazajöhetett. Az akaratereje páratlan, életvidám humoros hozzáállása nagyban segítette a gyors gyógyulását. Májusban az onkológus orvos a Szent László Kórházban kemoterápiás kezelést javasolt. Összesen 6 kezelést, ami állt 3 nap bejárás a kórházba, 21 napig 2 kapszula, hetente vérvétel. Minden 2. hónap CT vizsgálat, És ez most hál'Istennek lejárt.
Az utolsó CT vizsgálat sem mutatott semmilyen eltérést. Az elmúlt 6 hónap megpróbáltatásait nagyon jól vette. Néha előfordult, hogy nem volt étvágya, nem akart enni, a vérnyomása nagyon ingadozó volt, hol felment 180-190-re, hol meg le 100-ra 110-re. De a lényeg, hogy túl vagyunk rajta.  Legközelebb januárban a sebész orvoshoz, majd februárban az onkológus orvoshoz megy kontrollra.
Jól van, étvágya is és közérzrte is jó.
Isten kegyelméből ezt a szakaszt lezártuk, de természetesen már bennünk van aggódás, a félelem hogy nehogy máshol is kialakuljon.
Az elmúlt 1 hónap "pihenés" kicsit megerősítette. Visszatértünk a rendes kerékvágásba :D utazunk, kirándulunk, járjuk az erdőt. És még nagyon sok tervünk van :)

Mamu