Hidas Antal:
Szavak
teremthetek velük akármilyen csodát.
Bolyongtam a kigondolt képek erdejében,
hallgattam a megálmodott madarak dalát.
Kábult voltam a kitalált virágok szagától,
fölnevettem olykor a nagy boldogságtól,
hordottam magamban egy egész világot,
felül a képzelt nap és hold világolt.
S most kiderült, hogy szavak, csak szavak, csak szavak …
Egy cselekvő igétől elmenekülnek, visszanéznek,
nem hisznek se szemnek, se fülnek,
suttogva kérdezik és azt is csak hebegve,
hova lett a bűvös szavaknak ereje?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése