Balázs László:
Nyári este
Megnyúlt árnyakból éled az este.
Fák törzsén kúszik fel
A lassan kihűlő égre.
S a lombok éjbe burkolt sziluettje
Belefolyik a Nap nélküli derengésbe,
Mint ébrenlétbe az álom,
Mint féltve őrzött emlékedbe
A nyirkos hiányérzet,
Az elvesztés félelme.