Balázs László:

Nyári este

Megnyúlt árnyakból éled az este.

Fák törzsén kúszik fel

A lassan kihűlő égre.

S a lombok éjbe burkolt sziluettje

Belefolyik a Nap nélküli derengésbe,

Mint ébrenlétbe az álom,

Mint féltve őrzött emlékedbe

A nyirkos hiányérzet,

Az elvesztés félelme.