Magyar Ottó: 

Az élet alkonyán

Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad, 

A hátad meggörbül az élet súlya alatt.

Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,

Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?

Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,

Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg

Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,

Megint csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót,

Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,

Mikor a holnaptól rettegve kell félni,

Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor az idő ólomlábon halad,

És megkeseredik a szádban a falat,

Imádságodban sem tudsz semmit kérni,

Így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?

Ha népes családodból egyszál magad maradsz,

Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,

A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,

Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?

Agyonhajszolt szíved akadozik, s kihagy,

Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki se vagy,

Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,

Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?

Ó felebarátom, megértem keserved,

Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,

Túl kemény fából faragták kereszted,

Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket

Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,

Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!

Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,

Vedd észre bátran körülötted a szépet!

Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,

Szélkuszálta fészkük hogyan igazgatják.

Villásfarkú fecskék hogy hordják a sarat,

Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.

Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány,

Vedd észre, mily csodás nyáron a szivárvány!

Feslő rózsabimbón hogy csillog a harmat,

Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!

Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán!

Te békédet is őrzik katona a vártán.

Teérted is felkél Isten áldott napja,

Érted is mond imát kis templomod papja.

tárd ki szívedet minden szépnek, jónak,

Nyújts segítő kezet a rászorulónak!

Adjál szeretet, mit majd viszonoznak,

Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak!

Sütkérezz még kissé az őszi napsütésbe,

Lapogass csendesen az emlékek könyvébe!

S ha majd s Sorssal meg tudtál békülni,

A még hátralévőt könnyebb lesz leélni.