Biztos tapasztaltad már egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne!
Szinte hallani lehet.
Nem füllel. Lélekkel.
Ahol nincs harmónia, összevissza fecsegnek. Rumli van, zűrzavar.
Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet.
Mint egy majomházban: mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét.

De ha ez egy baráti beszélgetés!
Hallgasd vissza!
Az egymásra figyelő emberek csendjét, jókor megszólaló mondatait.
A nevetéseket. A hang erejét.
Amikor van miről beszélni-megtelik lélekkel a levegő.
Zenéje van egy jó beszélgetésnek.
És jó összerezgése van minden valódi találkozásnak.
Ezért van az, hogy egy meghitt beszélgetést, egy társalgást, amelyekben lélek volt, de még egy jó könyvet sem felejtesz el, mert a zenéje megérintett, benne marad a füledben, és vissza tudod idézni, sok év múlva is.
És ilyenkor ez a csikorgó, zűrzavaros, őrült életünk egyszerre csak megszépül, és értelmet kap minden, és észrevétlenül suhan az idő.
Ez a "jó együtt lenni" élménye.
Szóljon hát a zene!
Hallod?
(Müller Péter)