Geszti Péter: 

Akarsz-e

Akarsz-e futni, arany éjszakában futni velem,

a földre bukni, és az égre nézni fel?

Akarsz-e adni árva csillagoknak szép neveket,

s nevetve hagyni, hogy a szél sodorja el?

Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd,

és arra nem gondolni, hogy meddig is tart?

Akarsz-e rámtalálni őszbe rohanó üres vonaton?

Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?

Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken,

és lángra gyúlni fázós fehér reggelben?

A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket,

hogy szóra bírni más ne tudja, senki sem?

Van az úgy, hogy semmi sem jó

És van az úgy, hogy lenni sem jó

Hát gyere mondd, hogy akarod még

És ezer év sem téphet szét

Akarsz-e szánni, ha egyszer bánni kell a bűneimet,

akarsz-e látni, ha lábam rossz utakra tért?

Az arcot látni, amivel megosztottad tükreidet?

Akarsz-e engem, aki csak ennyit ígért?