Radnóti Miklós

Téli napsütés

Az olvadt hó beroskad

és szertesündörög,

kondérok gőzölögnek,

mint bíbor sült tökök.

A jégcsap egyre nyúlik,

a csöppje már nehéz,

egy-egy kis tócsa pattan

s szelíden égre néz.

S ott fönn az égi polcon

hátrább csúszott a hó,

kevés beszédű lettem

s ritkán vitatkozó.

Ebédre várok-é, vagy

talán meg is halok?

lélekként szálldosom majd

horzsolván éjt s napot?

Árnyékom rám tekint, míg

borong a téli nap.

Kincstári sapka rajtam,

a nap fején kalap.