Gámentzy  Eduárd:

Látod!?

Lopjál el egy percet

Minden nap magadnak,

Mikor nem figyelnek!

Mikor elaludtak

Azok, akik őrzik

Előled,... hogy ne tedd!

Akkor kell csinálni

Úgy, hogy észre se vedd

te sem, csak érezzed!

Valamit most kaptál,

Még ha úgy loptad is

Mégis megmarad már

Neked mindörökké!

Csak neked!... Nem másnak!

- Ha keresnék rajtad,

- Mondd, hogy nem is láttad!

Ebből a pár percből,

Lesznek majd az évek,

Amiről utólag

Azt mondhatod: „Szépek

voltak”... és már bánod,

Hogy csak ennyit tettél

el magadnak... Látod!?

Baranyi Ferenc:

Nézni

Itt már a szavak mit sem érnek,

csak nézni kell és nem beszélni,

se kérdeni, se válaszolni,

csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán

parancsolnak csöpp rándulások,

s ha keskeny űr szakad közébünk:

felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni

ékesszóló sugarak által,

s meleg, bársonyos egyességre

jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit te érzel,

kimondani, mi nyelveden van,

előbb dobbanni a szívednél,

csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,

ne szólj száddal, csak szemeddel,

a szerelem akkor beszédes,

amikor már beszélni nem kell.

Ferikém T.kécskén, anyukája készítette  :) :) :)

Mamu

B. Radó Lili:

Versek

Nekem vér és könny, izom és ideg,

nektek csupán szó: izzó vagy hideg.

Nekem egy villanás velõmön keresztül,

nektek röpke ötlet: pillátok se rezdül.

Nekem elérhetetlen vágy, mely elveszít,

tinektek könnyû sóhaj és jól esik.

Nekem vak szenvedélyek, kegyetlen várurak,

tinektek téli estén elfutó hangulat.

Ha vér, ha vágy, ha vád, ha könnyes szó, vagy nyersebb:

nekem az életem. Mindenki másnak: versek.

:)

:)

Biztos tapasztaltad már egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne!
Szinte hallani lehet.
Nem füllel. Lélekkel.
Ahol nincs harmónia, összevissza fecsegnek. Rumli van, zűrzavar.
Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet.
Mint egy majomházban: mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét.

De ha ez egy baráti beszélgetés!
Hallgasd vissza!
Az egymásra figyelő emberek csendjét, jókor megszólaló mondatait.
A nevetéseket. A hang erejét.
Amikor van miről beszélni-megtelik lélekkel a levegő.
Zenéje van egy jó beszélgetésnek.
És jó összerezgése van minden valódi találkozásnak.
Ezért van az, hogy egy meghitt beszélgetést, egy társalgást, amelyekben lélek volt, de még egy jó könyvet sem felejtesz el, mert a zenéje megérintett, benne marad a füledben, és vissza tudod idézni, sok év múlva is.
És ilyenkor ez a csikorgó, zűrzavaros, őrült életünk egyszerre csak megszépül, és értelmet kap minden, és észrevétlenül suhan az idő.
Ez a "jó együtt lenni" élménye.
Szóljon hát a zene!
Hallod?
(Müller Péter)