Magyar Ottó: 

Az élet alkonyán

Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad, 

A hátad meggörbül az élet súlya alatt.

Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,

Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?

Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,

Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg

Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,

Megint csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót,

Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,

Mikor a holnaptól rettegve kell félni,

Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor az idő ólomlábon halad,

És megkeseredik a szádban a falat,

Imádságodban sem tudsz semmit kérni,

Így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?

Ha népes családodból egyszál magad maradsz,

Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,

A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,

Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?

Agyonhajszolt szíved akadozik, s kihagy,

Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki se vagy,

Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,

Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?

Ó felebarátom, megértem keserved,

Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,

Túl kemény fából faragták kereszted,

Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket

Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,

Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!

Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,

Vedd észre bátran körülötted a szépet!

Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,

Szélkuszálta fészkük hogyan igazgatják.

Villásfarkú fecskék hogy hordják a sarat,

Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.

Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány,

Vedd észre, mily csodás nyáron a szivárvány!

Feslő rózsabimbón hogy csillog a harmat,

Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!

Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán!

Te békédet is őrzik katona a vártán.

Teérted is felkél Isten áldott napja,

Érted is mond imát kis templomod papja.

tárd ki szívedet minden szépnek, jónak,

Nyújts segítő kezet a rászorulónak!

Adjál szeretet, mit majd viszonoznak,

Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak!

Sütkérezz még kissé az őszi napsütésbe,

Lapogass csendesen az emlékek könyvébe!

S ha majd s Sorssal meg tudtál békülni,

A még hátralévőt könnyebb lesz leélni.

Boldog Új Esztendőt kívánok egészségben, boldogságban.

Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok!

Gryllus Vilmos:

Levél a Mikuláshoz

Fehér szakállú kedves Mikulás,

de szeretnék találkozni teveled!

És hogy tudd, hogy mit hozz majd,

azért írom neked a levelet.

Jól tudod te azt, kedves Mikulás,

tudod, hogy mi az, amit szeretek,

s hogy én abból meg tudok enni

egy egész táblát, nem csak egy szeletet!

Azt hozz nekem egy nagy zsákkal,

és ne csak mogyorót almával!

Fehér szakállú kedves Mikulás,

de szeretnék találkozni teveled!

És hogy tudd, hogy hova gyere majd,

azért írom neked a levelet.

Jól tudod te azt, kedves Mikulás,

tudod, hogy hanyadik az emelet

a mi házunkban, a mi utcánkban,

ahová én is naponta bemegyek.

Hogyha idejössz hajnalban,

kint lesz a cipőm az ablakban.

Ne feledd, Mikulás! Hajnalban

vár rád a cipőm az ablakban!

Az elmúlt pár hónapban, míg nem voltam sok minden történt a családunkban, azon túl, hogy a férjem ilyen súlyos betegségen esett át.
Elsőként megszületett áprilisban a 6. kisunokánk Petike

majd májusban sikerült elvégeznem az ELO-nál a Kertépítés tanfolyamot

 az első fiú unokánk, Ferike elballagott az Óvodából:

... aztán volt T.bicske is

Az idei év elején a Tápióbicskei nyaraló ilyen szép táblával gazdagodott:

Most egyenlőre ennyit sikerült. Folyt. köv. :D

Mamu

Csekő Kató:
Egy őszi délután

Egy őszi hideg szeles késődélután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.
Kigyúltak már azt utcai fények,
S erősebben fújtak a fagyos szelek.
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta.

Kopott vaskapujához érve,
Zsebében kulcsát keresgélte.
Megtalálta, elővette, ám leejtette,
Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye.
S akkor, a kerítése tövében előbújó kisvirágot észre vette.
- mindenhol csak a gazok nőnek- mormogta félhangosan.
A szomszéd kislány rászólt szeretettel nem haragosan,
bácsi kérem, azt a virágot neked én ültettem.

.A férfi a vállát rándítva mondta – én ilyent nem kértem.
Azzal bement a fűtetlen, hideg házába.
Kopott kabátját hanyagul ledobva,
Kályhájába tüzet rakva
Kavargott benne a kislány mondata.
- minek nekem virág? – mormogta.

Éjszaka lett, nem jött álom a szemére,
Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe,
-virágot nekem? Nekem? Nekem ültette.
Majd felkelt, konyhájából a nagykést magához vette,
Kiment, s a kisvirágot óvatosan a földből kivette,
A házba bevitte és gondosan elültette.
Másnap, mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak,
Odakinn, mosolytalanul bólintott a kislánynak.

Kislány szelíden szólt, s rámosolygott.
-Látom bácsi, bevitted a virágot.
-Be – válaszolta, majd elballagott.
Este sietett haza, mert tudta, már nincs egyedül,
Várja a kisvirág, mely az ablakában ül.
A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott,
A férfi boldog lett, hisz színével szürkeségébe napot lopott.

Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette.
Hanem egy nagytábla csokit levett a polcról és kosarába tette.
Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva,
Órájára pillantott párszor és várt és várt, de hiába.
Este nem is hazasietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett,
Idős néni jött elébe
– Jó estét, a kislányt keresem, a szomszédból vagyok,
A kislány beteg lett, kórházba van – mondta a nénike – nagymamája vagyok.

A férfi elsápadt, beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett.
-Hová- hová – szólt egy nővér – egy kislányt keresek ma beteg lett,
- Ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett.
Hazafelé, koszorút köttetett hatalmasat, színes, tarka virágokból.
Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából,
Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból.
Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta,
- Köszönöm – összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel, de hangosan érthetően mondta.

Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra – köszönöm – csak ezt az egy szót mormolta.
Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kisvirágját magához vette,
A temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette.
- Köszönöm! Ezt a virágot Tőled kaptam,
Látod? Most ezt visszaadtam,
Már tudom, megtanultam,
Mi az, hogy szeretni,

Hogy néha meg kell állni.

Szép napot!

Rég voltam.
Nagyon mozgalmas, sokszor szomorú, várakozásokal teli volt az elmúlt pár hónap.
A férjemnél február elején gyomor daganatot diagnosztizáltak. Úgyvolt minnél előbb meg kell műteni, amit mi is nagyon szorgalmaztunk. Nagyon rossz helyen alakult ki, mert csak a teljes gyomor eltávolítással lehetett megműteni. A Szent István Kórházban februártól áprilisig kellett várni, hogy legyen intenzív ágy. Húzták-halasztották, többször előkészítették a műtétre de mindíg közbejött egy sűrgősebb beteg, míg végre áprilisban megoperálták, teljes gyomor és lép eltávolítással. Az intenzív osztályon 3 napot töltött, majd pár hét lábadozás után hazajöhetett. Az akaratereje páratlan, életvidám humoros hozzáállása nagyban segítette a gyors gyógyulását. Májusban az onkológus orvos a Szent László Kórházban kemoterápiás kezelést javasolt. Összesen 6 kezelést, ami állt 3 nap bejárás a kórházba, 21 napig 2 kapszula, hetente vérvétel. Minden 2. hónap CT vizsgálat, És ez most hál'Istennek lejárt.
Az utolsó CT vizsgálat sem mutatott semmilyen eltérést. Az elmúlt 6 hónap megpróbáltatásait nagyon jól vette. Néha előfordult, hogy nem volt étvágya, nem akart enni, a vérnyomása nagyon ingadozó volt, hol felment 180-190-re, hol meg le 100-ra 110-re. De a lényeg, hogy túl vagyunk rajta.  Legközelebb januárban a sebész orvoshoz, majd februárban az onkológus orvoshoz megy kontrollra.
Jól van, étvágya is és közérzrte is jó.
Isten kegyelméből ezt a szakaszt lezártuk, de természetesen már bennünk van aggódás, a félelem hogy nehogy máshol is kialakuljon.
Az elmúlt 1 hónap "pihenés" kicsit megerősítette. Visszatértünk a rendes kerékvágásba :D utazunk, kirándulunk, járjuk az erdőt. És még nagyon sok tervünk van :)

Mamu