Eldobott emberek

Eldobott emberek 

Sötétben kószálnak,

Elfordított arcok közt

Látatlanként járnak.

Senkinek sem kellenek

És nem is hiányoznak.

Senkit sem érdekel,

Hogy élők e vagy holtak.

Hajléktalan létük,

Rájuk bélyegként ragadt.

Csendben, egykedvűen

Bámulják a falat.

Emez tán tanár volt,

És minden kora reggel,

Iskola várta a sarkon,

Visítozó sok gyerekkel.

Amaz tán esztergált.

Fát-rezet vagy vasat,

Szorgalmasan tett-vett

Sorsa rendben haladt.

A harmadik pék volt.

Kenyerét sütötte kora-hajnal,

Lisztel hintette tüdejét,

Most telivan bajjal.

Nem kell egyikük sem,

Mint a kivert kutyák,

Eldobott nyomorultak.

Végső reményeik a kukák.

A sötétben matatnak,

Abban mit más meghagy.

Valaha megbecsülten éltek,

Most meg kezük megfagy.

Nem kell már öreg tanár,

Sem az esztergált faláb,

Pék is csak nagy-ritkán,

Ha alkalmi munkát talál.

Elfordított arcok közt,

Eldobottak járnak.

Senkinek sem kellenek,

Sötétben kószálnak.

M. Laurens 2012. február 12.