Vidám reggelt :)
Köszönet bullstarnak az írásokért, ismerjétek meg Ti is...

SZAMÁRIA

Szamár dolog ez a mese.
Ki tudja? Talán meg is ese.

Lőn egy füles ki egy nap,nagyot gondolván,
Kitalálta miként könnyíthetne sivárrá vált sorsán.
Dalolásra adná fejét, nagy hírnévre vágyva,
"Operába fellépni!" Ez volt néki minden álma.

Baromfiak udvarának leghátsóbbik sarkán,
Gyakorolgatott is dúdolva, füvet rágva bambán.
A kottát daloló szamarunk hírből-se ismerte,
Így-hát füleire hagyatkozott egyedül , a beste.

„Ha én egyszer eldalolnék egy gyönyörű áriát,
Nem-pedig csak ezt az elnyűtt unalmas "IÁ"-t,
Menten híressé válnék, s nem lennék ily szürke,
Kit jó szüleje a porba sokadiknak szülte

Nem ostoroznának kétlábú tántorgó barmok,
Vehetnék magamnak egy önálló farmot.
Tán hőstenor leszek, netán alt vagy szoprán,
Operába csődülnek, új hangomat szokván.”

S belső hallását immár formájába öntve,
Ki patagolt , a ház előtti letaposott gyöpre,
Onnan a főutcára, ott-is menten a főtérre,
Azt szemelvén ki hangjának tündöklő röptére.

S lehunyt szemmel, mélyen átszellemülten,
Üvöltött hatalmast buzgón , nekihevülten.
Rohant is menten a falu apraja és nagyja,
Ki kapát, ki kaszát, ki dorongot ragadva.

Ki öli a jószágot? Melyik isten barma?
Üvöltöztek, mindannyian a főtérre rohanva.
Néztek jobbra, balra, de nem látszódott senki,
Pusztán egy szamár, mely mindjárt meg fog veszni.

Nosza ugrottak is néki a jó falusi gazdák,
Hogy a nyílt színen a patájáról menten lekapják.
De a mi szamarunk ilyetén sikerét látva,
Világgá szaladt a rét felé,... rémülten iá-zva.

Mesém végére értem kedves olvasó.
Ekként a végső tanulság is összefoglalható:
Úgy hiszi magáról sok két lábon járó szamár,
Hogy tudás helyett elég az önbizalom ma már!


M.Laurens 2005-2012