A Tündér 

Lelkem mélyén él egy tündér 

Ki mindig csak ad, soha nem kér 

Békés, szelíd a tekintete 

Apró, törékeny a termete 

Kicsiny keze oly gyengéden 

Puhán, melegen, megértően 

Törölgeti verejtéked 

Tudja, mit adhatna néked 

Ismeri szíved vágyát 

Valóra váltaná az álmát 

Ha tehetné, fogná kezed 

Bölcsőben ringatná lelked 

S hintene békességet 

Törődést és melegséget 

Minden fűre, minden fára 

S gyengéden nézne a világra 

Megmutatná, hogyan szeress 

Biztatna, lépted legyen egyenes 

Figyeld a fényes csillagképeket 

S merj álmodni merészeket 

És nézd a csicsergő madarat 

Mely szárnyal, mint a szabad akarat 

Közben lassú dallamot dúdolna 

Melytől szíved meglágyulna 

Talán egyszer eljön az idő 

S a tündér álma valósággá nő 

A világban béke honol majd 

Lesz, ki életednek értelmet ad 

Aki helyette fogja kezed 

S az éjben suttogja a neved 

Szemedben kigyúlnak a fények 

S valóra válnak a hiú remények.