Gáspár András:
Karácsonykor

Ki gyertyát nem gyújt, mert fedél sincs felette,
az otthon melegét már oly rég' feledte
annak van karácsony?

Ki emlékét élő nem őrzi magában,
ajtaját nem nyitják magányos szobában
annak van karácsony?

Ki ott van, de mégsem hisz ez csak a teste,
lelke máshol, másnál, úgy mint minden este
annak van karácsony?

Ki nem lehet otthon abban a szobában,
mely ablakán les be didergő magában
annak van karácsony?

Ki lelke még tiszta mert gyermek és játszna,
de az ajándékot mindhiába várja
annak van karácsony?

Ki könnyét morzsolja hisz' fára nem tellett,
és játékra sem jut, mert kenyérre kellett
annak van karácsony?

Ki szeretteivel számolja a napot,
hogy a halálos kór mennyi időt hagyott
annak van karácsony?