Reviczky Gyula:
Télen
Hópelyhek szállnak, szálldogálnak,
Megint egy évet sírba zárnak,
Lágy szemfedője hólepel.
Bent lobogó láng fénye mellett
Talán a szép nyárról csevegnek,
Kiket fagy, hó nem érdekel.
Ha zúg a szél, havat söpörve,
Megtérnek csöndes házi körbe,
Feledni szélvészt, zúzmarát.
Ha künn a vihar egyre jobban
Tombol, megfér egy kis sarokban
Az ellenség s a jó barát.
Ó, mindig így van e világba'!
Kiket baj ér vagy sors csapása,
Együtt búsulnak rendesen.
Boldog, kinek van puha fészke,
Ki, ha búgond szállott fejére,
Egy kis sarokba' megpihen.
Télen
Hópelyhek szállnak, szálldogálnak,
Megint egy évet sírba zárnak,
Lágy szemfedője hólepel.
Bent lobogó láng fénye mellett
Talán a szép nyárról csevegnek,
Kiket fagy, hó nem érdekel.
Ha zúg a szél, havat söpörve,
Megtérnek csöndes házi körbe,
Feledni szélvészt, zúzmarát.
Ha künn a vihar egyre jobban
Tombol, megfér egy kis sarokban
Az ellenség s a jó barát.
Ó, mindig így van e világba'!
Kiket baj ér vagy sors csapása,
Együtt búsulnak rendesen.
Boldog, kinek van puha fészke,
Ki, ha búgond szállott fejére,
Egy kis sarokba' megpihen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése